Túrák két lábon, négy lábon és két keréken

Roxy a Világjáró Kutyus kalandozásai

Roxy a Világjáró Kutyus kalandozásai

Aki látja a fától az erdőt, de észreveszi az erdőben a fát

Magyarország legnagyobb fáinak nyomában - 1. rész

2017. március 11. - Szórády József

Gyalogtúráink leírásainak nagy részében szerepel Marci, a lassan egy éve csatlakozott kéktúrázó csapattag, de amellett, hogy Roxy nagy kedvence (párom szerint szerelme :-)), túl sok személyes dolgot nem tudhatott meg róla az olvasó. Emlékeztetőül két kép a sok közül, melyek bizonyítják a kettőjük közötti szimpátiát.

Marci azonban amellett, hogy lelkes túrázó, nagyon érdekes és nem mindennapi hobbit űz, Magyarország legnagyobb fáit "gyűjti össze egy csokorba", méghozzá tudományos alapossággal. Azt gondolom, hogy ez az egyedülálló tevékenység mindenképpen érdemes a szélesebb körben való megismertetésre, ezért megkértem Marcit, hogy kifejezetten a blog számára készítsen egy összeállítást. Íme az eredmény, ami azt hiszem, magáért beszél. A terjedelemre és információbőségre tekintettel két bejegyzésben adom közre a "tanulmányt", következzen tehát az első rész:

"Takács Márton vagyok (a blogban már többször szereplő „Marci”). Amellett, hogy szőrmókkal és a kisebb-nagyobb csapattal járom a kéket, „civilben” doktori kutatásomat végzem. Ennek témája az idős, nagy törzskerületű fák kutatása kis hazánkban. 

Engedve a felkérésnek, most bemutatnék néhány személyes kedvencet. Ezek nem a közismert, könnyebben megközelíthető, többször is bemutatott fák (pl. a Turista Magazin egyik számában összeszedett néhány óriás, vagy az Év Fája verseny tagjai), hanem olyanok, amelyekhez valóban „túrázni” kell (ha már a blog is alapvetően ember-kutya-természet barátságát hivatott bemutatni). Igaz, hogy néha ezt én is részben autóval teszem meg, de a következő fák egyike alá sem lehet kocsival odaállni. Az Országos Kéktúra útvonala több bejegyzésre való fát tartalmaz, ezekről az elkövetkező írásokban nem ejtünk szót (majd ha már teljesítőnek vallhatjuk magunkat és magunk mögött hagytuk a közel 1200 kilométert). Nehéz rangsort felállítani, hogy melyik fák állnak dobogós helyen szépségüket, korukat, elhelyezkedésüket, vagy éppen fajukat tekintve.

Meg kell jegyezni, hogy a nagy törzskerületet és az idős kort helyén kell kezelni. Vannak fajok, amelyek ritkán érnek el nagy méretet és kort (lásd bükkök, vadkörték, fenyők). Ezek éppen olyan értékesek, mint azon fajok képviselői, amelyek „simán” megérik az óriás méretet és a több száz évet (ilyenek például a platánok, tölgyek, hársak).

A megkülönböztetés elkerülése végett ABC-sorrendben mutatom be a fákat (azokat a helységeket figyelembe véve, amelyek közigazgatási területén elhelyezkednek). 

Sorrendben és méretben is első helyre kívánkozik a néhány éve „felfedezett” fekete nyár Baja és Pörböly határában. Érdekes ez a szó: felfedezett… Magyarország legnagyobb fáinak (talán) egyetlen gyűjtőhelye a www.dendromania.hu oldal, mely a szegedi Dr. Pósfai György keze nyomát dicséri (és azt a félszáz követőt, akit „megfertőzött”). Ezen az oldalon jelent meg a hír, hogy új rekordert „találtak” az országban. Ez a szó megint csak azért került idézőjelbe, hiszen a fa kikéri magának: ő már évtizedekkel, sőt talán már évszázadokkal ezelőtt is itt állt. Maga a fa kerülete közel 12 méter. Sok sarjból nőtt össze, az áradások miatt nehezen megközelíthető helyen áll, ide bújt el a kíváncsiskodók elől. A fát az 55-ös útról, a Pörbölyi Vadászház közeléből lehet legkönnyebben elérni. Innen egy néhány kilométeres séta vár ránk az erdei és földutakon.

01_baja_nyar.JPG

Második választott fám a szabolcsi Balkány mamutfenyője. Az igazat megvallva, ha száraz idő van, a fához be lehet jutni autóval. Egyik barátommal azonban esős időben érkeztünk, a környező földutak azonban nem voltak felkészülve a fogadásunkra. Jellemző kép volt, amikor a tanyavilág apraja-nagyja a kapuban minket nézett, ahogy átszerencsétlenkedtük magunkat a sáros talajon. A szembe haladó lovas kocsin ülők arckifejezésére itt már ki sem térek… De ami minket fogadott, minden percet megért: gyönyörű napsütés, impozáns és hatalmas fa, szabadon legelésző lovak, fából készült padok és asztalok… Minden adott volt a fotózáshoz és a kellemes piknikhez. Magát a fát 570 centiméteres kerületűnek mértem. Villám csaphatott bele, ugyanis lombja felső része megsérült, ágait összekötötték.

02_balkany_mamutfenyo.JPG

Bükkszentkereszt neve sokat mondhat a Bükk túrázóinak, hiszen kedvelt kerékpáros és túraútvonal (azonban nem a kéken, ezért eme írásba bekerült). A környéket több túraútvonal is keresztezi, az itt elhelyezkedő óriás bükkfákat pedig szinte megszámlálni sem lehet. Magam is közel 20 darabot megmértem, azóta pedig még ugyanennyivel gyarapodott a fent említett adatbázis erről a területről. Sok az idős bükk és gyertyán egyed, ezek közül adok közre egy csokorral.

03_1_bukkszentkereszt_bukk.JPG

Felsőtárkány, azon belül is Vöröskő sokak számára ismert lehet. Kedvelt kirándulóhely, kisvasúttal, finom ételekkel, olcsó szállásokkal, távol a nagyvárosok zajától. A Vöröskő-forrás időszakosan lép a felszínre a hóolvadást követően. Az egyik tavaszi hónapban kaptuk mi is lencsevégre a gyönyörű, fátyol vagy legyező alakú természeti jelenséget, azonban a forrás mellett idős gyertyán is álldogál. Érdekes megjelenésű, odvában gombák nőnek, mesebeli látványt nyújt, kerülete 383 centiméter. A terület egyébként fokozottan védett.

04_felsotarkany_gyertyan.JPG

A miskolci térségben találjuk Jávorkút üdülőövezetét. Ez a régió hazánk egyik legszebb lucfenyvesét rejti. Ezen a szakaszon halad át egy piros jelzés is. Kidőlt fák, lelógó fenyőágak fogadtak egy szép tavaszi napon. Maguk a fák 300-400 centiméteres kerület közé estek és körülbelül 80-100 évesek lehetnek (nagyjából együtt telepíthették őket). A történet érdekessége, hogy április eleje volt, még éppen csak kinyitottak a környéken az éttermek. Reggel, induláskor megfogadtam, hogy be is térek az egyikbe. Úgy is lett, azonban teljesen egyedül ültem az étteremben, legalább annyira meglepődtem én is, mint a személyzet. Gondoltam, hogy itt nem lesz kiszolgálás… Nagyot tévedtem, hiszen finom bablevest és friss (!!!) harcsapaprikást kaptam. Nagyon feldobta az amúgy sem eseménytelen napomat.

Menjünk kicsit közelebb a blog és főnökasszonyának városához. Következő állomásunk Kajárpéc, a talán többek által ismert Hatos-tölgy. Ide is egy hosszabb séta után jutottunk el a sárga jelzésen a blog egy másik szereplőjével, testvéremmel, Ákossal. Maga a fa rendezett helyen áll, információs táblával ellátott, padok és asztalok vannak kihelyezve a pihenés céljából. A fa kerülete 808 centiméter (külön-külön 553 és 383 cm), törzse – mint azt a neve is mutatja – 6 különálló törzsből, főágból tevődik össze. A fa egyik fele erősen korhad, de egyébként jó állapotban van. Valakik a látogatásunk előtt mécsessel szentelték meg.

06_kajarpec_tolgy.JPG

Kisgyőrbe egykor gyümölcsészeti képzésre utaztam el, ahol metszésről, oltásról, szemzésről tanultunk. Ilyenkor – mint minden esetben, amikor valahova elutazom – megnéztem, hogy található-e a környéken idős fa az adatbázisban. Szerencsémre Kisgyőr határában áll néhány, azonban ezek annyira eldugottan állnak, hogy egy második alkalommal is vissza kellett utaznom (ekkor már egyedül), mert először nem találtam meg őket. Szerencsémre nagyon megérte, mert szép tölgyeket és egy különleges hársat ismerhettem meg (ez utóbbi az a fajta, ami annyira csúnya volt, hogy már szép). A legnagyobb tölgy több száz éves, kerülete 709 centiméter.

07_kisgyor_tolgy.JPG

Ugorjunk Somogy megye szélére, Lajosháza határába. Nagy vágyam volt, hogy az ország egyik legnagyobb tölgyfáját megnézzem. Addig azért nem sikerült, mert egy óra volt a gyalogút oda, ugyanannyi vissza, földúton, szántók között. Érkezésem előtt hatalmas eső zúdult a környékre, ezért az utat másfélszer annyi idő alatt tudtam megtenni a felázott talaj miatt. Ez előzőekhez (és amúgy az összes esethez) hasonlóan ismét megérte a szenvedés. Önmagában az is szívmelengető érzés, ha szántók között erdősávot láthatok: egyrészt mozaikos a táj, másrészt véd a talajmenti fagytól, harmadszor pedig aratáskor, kaszáláskor az állatok el tudnak bújni ezekben a védőzónákban (természetesen még vannak előnyök, de helyszűke miatt ezeket nem sorolom tovább). Külön örvendetes, amikor ilyen erdővel és szántóval körülzárt területen az ember megpillant egy ekkora fát. Mi mindent láthatott, hányan szántottak, arattak mellette, szedték kézzel a kukoricát és pihentek meg alatta, itták árnyékában a fröccsöt, sört, üdítőt. Nagyon jó lenne, ha tudnánk beszélgetni a fákkal… Hogy újra szakmázzunk, a fa kerülete 702 centiméter, kora 200 év lehet (egy ilyen területen, ahol sűrűn trágyáztak és ahol eleve a jó tulajdonságokkal rendelkező barna erdőtalaj volt, sokkal gyorsabban nőnek a fák, mint például egy sziklás, gyenge termőképességű talajon).

08_lajoshaza_tolgy.JPG

Jó messze ugrunk, közel a déli határhoz, pontosabban Szeged mellé, Maroslele határába. A Maros melletti ártéri erdők adtak egykor otthont a híres Vetyeháti nyárfának (ezt a fát többen megrajzolták, lefotózták), azonban mára ez a fa már nem él. Talán korban őt követi a képen látható nyár, és méretben sem biztos, hogy nagyon elmarad. Törzskerülete 656 centiméter. Eljutni hozzá szintén nem egyszerű, mindenképpen (vízálló) bakancsos túra szükséges, de érdemes.

09_maroslele_nyar.JPG

Vissza Somogy megyébe, Mesztegnyő határába. Igaz, hogy azt mondtam az elején, hogy kéktúra menti fát nem mutatok be, most mégis egy „kis” kivételt kell tennem. Egy nagyméretű fenyőt találunk a Dél-dunántúli Kéktúra mentén. A duglászfenyő hazánkban nem őshonos, mégis magas kort érhet meg díszítő értéke miatt. Ennek az egyednek az eredete kérdéses, hiszen egymagában áll egy elhagyatott erdőben. Megjelenése példátlan, kb. 20 méteres magasságig egy ága sincs, hanem igyekezett a fényért folytatott harcban minél sudárabbra nőni. Kerülete 368 centiméter, magassága 38 méter.

Neszmély, Tardos környéke híres a nagy fákról. Ennek egyik szép képviselője a Neszmély határában található arborétum mellett álló tölgyfa. Nincs túl jó állapotban, kora több száz évre tehető. Autóval száraz időben el lehet jutni hozzá, rosszabb időben egy kb. órás gyaloglás szükséges. Kerülete 647 centiméter."

11_neszmely_tolgy.JPG

Ahogy a bevezetőben említettem, a nagy fák kicsi gyűjteménye is meglehetősen terjedelmes, ezért itt most kb. egy hétre elbúcsúzunk az óriásoktól. Folytatása következik...

 



 

A bejegyzés trackback címe:

https://roxykalandok.blog.hu/api/trackback/id/tr4212140071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MolnarErik · http://heraldika.blog.hu/ 2017.03.19. 16:58:58

Elbi is nagy nagyfaváavadász. És még él a blogja.
elbiferrum.blogspot.hu/

Szórády József 2017.03.19. 19:15:38

Köszönöm a tippet! Tényleg él a blog és tényleg jó! :-)
süti beállítások módosítása